A világjárvány korábban nem tapasztalt helyzetet eredményezett. A személyes interakciók némiképp a háttérbe kerültek, és a munkavégzés, a kereskedelem, az oktatás hangsúlya eltolódott az online térbe. Lássuk, milyen eredménnyel!
Villámgyorsan, szinte néhány nap alatt állt a feje tetejére a világ. Egy hét alatt olyan mértékű változások történtek mindennapi életünkben, amelyre legtöbbünk sohasem számított.
Rengetegen maradtak otthon – sokan távmunkában, mások munkanélkülivé válva, az oktatásból távoktatás lett, a vásárlások jó része webáruházakban történt.
Az online értékesítés tapasztalatai vegyesek: az online áruházak egy része hasonlóan működött, mint korábban. Ám jó néhány webáruház csak 3-4 hét alatt tudta kiszállítani a megrendelt árut.
A siker receptje a felkészültség lehetett: azok, akik fő profilja az internetes kereskedelem, időben teljesítették a rendelést. Azok, akik a pandémiás helyzet miatt kényszerültek webshop üzemeltetésre, őket felkészületlenül érte a helyzet: sem technikai feltételekkel, sem megfelelő számú munkaerővel, szervezéssel nem rendelkeztek. És akkor még nem említettük azokat a boltokat, akik saját árukészlettel nem rendelkeztek, hanem minden rendelést Kínából teljesítettek. Sok nagy, korábban többnyire “offline” üzlet, drogéria 3-4 hét kiszállítási határidőt vállalt. Köszi!
A távoktatásban kitört az anarchia: teljesen véletlenszerűen választottak az oktatási intézmények (vagy nem választottak, inkább a tanárokra bízták a választást) távoktatási keretrendszereket. Valaki emailben, valaki Skype-on, többen a Zoom-on, de sajnos nagyon kevesen használtak valódi távoktatási rendszert. Akik jól választottak, azoknak a munkáját megkönnyítette, az eredményeket pedig kiemelte az átlag közül a távoktatási módszer alkalmazása.
Nem mindegy, hogy emailben küldött anyagokat kell megtanulni, vagy élőben látom a tanárt, aki prezentációs anyagot vetít, amelybe belerajzol, ha kell, és óra közben videókat játszik le, valamint a számonkérés is online történik, azonnali értékeléssel.
Mi a tanulság? Mindenkinek más. Azok, akik “jól állták a sarat”, ők valószínűleg megtanulták, hogy mindig néhány lépéssel “az átlag” előtt kell járni. Megfelelő döntéseket kell hozni, amelyeket megfelelően alátámasztunk elemzésekkel, kutatással, teszteléssel. Természetesen nem néhány nap alatt kellett volna a helyzetre felkészülni, nem is lehetett volna (bár már januárban jöttek a hírek a COVID-ról, a lezárt országrészekről és arról is, hogy egy világjárvány lesz belőle). De aki “elzárja” magát az online kereskedelmi csatornáktól, azok önkéntesen lemondanak jövedelmük, profitjuk egy részéről (amely így más kasszájába vándorol).
Miért kevés a sikeres vállalkozás hazánkban? Talán azért, mert a többség érzelmi alapon hoz üzleti döntéseket. Üzleti terv, marketingkutatás, piacelemzés nélkül. Nem, az nem elemzés vagy kutatás, ha körbekérdezem a családot, hogy szerintük szükség van-e erre meg arra a termékre vagy szolgáltatásra. Ez érzelmi megerősítés. Valójában homokot kell eladni a sivatagban: meg kell győzni a leendő vevőt. De nem arról, hogy vegye meg a terméket.
Sokkal inkább arról, hogy szüksége van a termékre.
